Mostanában a létezésem is fájdalmas sokszor, mindennap felkelni, komolyan alig várom az estéket vagy néha akár a délutánt, hogy aludhassak. Álmomban nem gondolkodom, csak álmodozom, főként jobb helyekről, de nem várom, hogy vége legyen, hanem hogy sose legyen vége vagy maradjak úgy.. álomban. De…

Réges régen, de még a múlt században az árulókat egyszerűen kivégezték, felakasztották, lefejezték, vagy épp 4-be vágták és a várfal négy kapuja fölé tűzték, amíg a madarak meg nem ették a tetemet. Manapság már ilyen drasztikus lépés nincs az árulás ellen, azonban mégis történnek árulások. Sajnos az…

 Csendben búcsúzom mindentől, ami valaha fontos volt, amit szerettem, amit tettem, akivé lettem, megsemmisültem.Nem tudom, mi történt bennem pontosan. Talán csak elfáradtam abban, hogy újra meg újra bizonyítsak olyan embereknek, akiknek sosem volt szándékuk igazán megérteni. Nem várok semmit…

Ma van a nagy nap.. Milyen nap is ez? Amikor összehozott a sors keze, akkor még úgy gondoltam, életem szerelmével. Melinda, azaz a kis manóm volt a mindenem, feltétel nélkül, féktelenül, végtelenül szerettem. Életem legszebb nyara volt a 2008-as. Ma, május 30-án kezdődött délután az egész. Akkor még…

Két év telt el az utolsó bejegyzésem óta, mégis mintha semmi sem változott volna és ugyanott tartok lelkileg. Összetörten, elfáradtan, szeretet hiányosan. 2020-ban azzal az érzéssel zártam az évet, hogy életem szerelmét ismertem meg, majd 2021-ben össze is házasodtunk. Minden egyes porcikám kitártam…

Rég nem írtam megint. 4 hónap telt el azóta és mégis mi változott? Majdnem minden aztán semmi, de kezdjük az elejéről. Születésnapomra megakartam halni, aztán volt egy srác aki vonat elé ment és kettévágott teste ott hevert a vágányok között. Az hozott vissza, a szembesülés, hogy így még sem…

Vasárnap délután veteményeztünk a kertben. Kézzel ástam fel a veteményeshez való részt. Aztán mivel nem vagyok hozzászokva, felhólyagosodott a tenyerem, így a maradékot meg rotációs kapával fejeztem be. Meg volt a vetés meg minden, szóval kellően elfáradtam. Na  gondoltam, most biztos kiment csomó…

Az elmúlt napokban facebookon szerveztem tisztogatást olyan bejegyzések, ismerősök, üzenetek között amik tulajdonképpen semmit sem tettek hozzá az életemhez vagy csak olyat, ami éppenséggel negatív irányba vitt. Szóval leredukáltam az ismerettségi kör számát 300 körülre. Letöröltem minden…

Voltál már úgy valaha, hogy belülről az összes felgyülemlett fájdalom, seb, bosszúság, idegesség, minden negatívum egyszerre akar belőled kitörni? Hogy legszívesebben keresnél egy kiváltó személyt és bosszút állnál rajta, úgy hogy neki is legalább annyira fájdalmas legyen?  Csak sírnál és üvöltenél…